Hosszú volt az út, amíg idáig eljutottam, hogy végre leülök, és megírom, hogyan alakult át a nappalim régi-új darabja.
Már régebben elhatároztam, hogy amint kellő erőt és bátorságot összeszedek, valamit kezdek a kis sarokkanapéval. Mióta megvettem eltelt közel tíz év, és korábban nem is rendeltetésszerűen használtam, mivel csak átmenetileg javasolt rajta aludni (pár vendégéjszaka évente), bizony előfordult, hogy napokig-hetekig(!) azon aludtam. Nagyon sok órát eltöltöttem azzal, hogy kanapékat nézegettem a neten, vagy egész szobákat, berendezéseket, hogy mi illik ide, és hogyan lehetne nálam is kialakítani azt, ami már régóta a szívem vágya. Miután eldöntöttem, hogy újjávarázsolom, és teljes ráncfelvarrást viszek rajta végig, a kis mocsok azonnal el kezdett nyomni, bárhogyan feküdtem, fészkelődtem rajta, sehogyan sem volt kényelmes, pedig addig szuperül bekuckóztam rajta a tv elé...
Meg sem fordult a fejemben, hogy új kanapét vásároljak, ennek több oka is volt. Az enyémnek valójában sem szerkezetileg, sem a szövetében nem volt semmi hiba, - leszámítva egy kis körömlakk foltot egy amúgy sem látható helyen. Mérete is megfelelt, egy kisebb méretű nappaliban - egyébként nagyobbakban is - oda kell figyelni a tér adta lehetőségekre, és a szoba arányaihoz mérten kell választani a bútorokat. Ez azt jelenti, hogy ne úgy vásároljunk kanapét, hogy "na ez még befér, vegyük inkább a nagyobbat". E szempont tekintetében is tökéletes volt. Ami viszont zavart, az a következő volt: a párnái. Utáltam őket, és ha visszaemlékszem, már az elején ilyen vaskos, nagyon kövérre kitömött alakok voltak, amelyeket szépen ki lehetett szó szerint "pofozni", jó sokat ütögettem minden egyes alkalommal, ha szépen meg akartam őket igazítani. A másik dolog ami zavart,hogy egy helyen nagyon "ki volt ülve" és jól bele lehetett süppedni, mert a benne lévő szivacs elveszítette a rugalmasságát és a tömegét is.
Mit lehet ilyenkor tenni?
1. megoldás: új kanapét lehet venni.
2. megoldás: kezdeni kell valamit a régivel.
1. megoldás:
elvetettem, nem akartam eladni, megszeretném becsülni, nem akarom, hogy "ebekharmincadjára"jusson.
(feltennianetre, várniazérdeklődést, telefonálnak, kérdezgetnek, otthonlenni, várnihogyjönnekmegnézni, néznihogypróbálgatják, néznihogyráfekszenek(!), mutassaazágyneműtartórészét, felnyitnihogymegnézzék, mennyiértadja?, ennyiazára, ezsokennyiértveszekújat, jóvegyenújat, várnihogyújraeljönvalakimegnézni, havermennyitengedszafeléből, tetszikelviszi, hogyanviszikel, mikorviszikel, elvitték, újkanapétmenniválasztani, megszervezniaszállítását)
2. megoldás - kezdjünk valamit a régivel!
Ehhez az első dolgom az volt, hogy megérdeklődjem, hol találok ügyes kárpitost. Ez volt az egész projekt kulcsa! A kulcsember a kárpitos! Aki ismeri az ilyen munkákat, tudja milyen precizitást igényel. Nem szerettem volna ha hobbikárpitosként valaki nekiáll, mivel egy ilyen átalakítás nem két fillér, tutira kellett hogy menjek a szakember tekintetében. Ezt pedig azért, mert jómagam is képes vagyok nagyon sok energiát fektetni abba, hogy valami precízen legyen elkészítve. Ez egyrészt habitus, de nevelés kérdése is, (Zárójelbe: emlékszem amikor anyukámnak segítettem a kimosott törülközőket összehajtogatni, és miután összehajtogattam, az ÖSSZESET újrahajtogattatta velem, mert a sarkok nem értek pontosan a sarkokhoz! És én jógyerek lévén ezt nagyon türelmesen újra is hajtogattam! Azt hiszem itt indult el az, amit kedvesem, csak "melindás" dolgoknak nevez.)
A kárpitossal nagy szerencsém volt, ez annak is köszönhető, hogy régen, még a rendszerváltás előtt városunkban volt egy bútorgyár. Akkoriban a helyi szakközépiskolából rengeteg bútorasztalos és kárpitos került ki, és még ha úgyis gondolnánk, hogy mára ezek az emberek már "elvesztek", azért még 1-2 fellelhető kárpitoslélek van, és mondhatom, megtaláltam a(z) (egyik) legjobbat. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Ő az. Nagyon egyre járt az agyunk, és éreztem, hogy minden rendben lesz.
Az anyagválasztás: szövet, szivacs
Szövetválasztás szempontjából sem volt nehéz dolgom, mert a kárpitossal való találkozásomra már jó pár szövetmintára szert tettem. Ezeket egy cégtől rendeltem, a netes nézelődéseim során náluk találtam olyan minőségű és színű anyagokat amikben gondolkodtam. Írtam nekik, és megkérdeztem, nem küldenének mintát az általam választott színekből. Már másnap feladták, és elküldték szépen felcímkézve a szövetmintákat. Miután megkaptam őket, sokáig nézegettem, simogattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet majd nagyobb területen a kis darabka. Anyagválasztáskor az egyik dolog amire oda kell figyelni, az az anyag összetétele. Bármennyire is szeretem a természetes anyagokat, elkerülhetetlen, hogy műszál ne legyen benne. Erre azért is van szükség, mert az anyagok könnyebben tisztíthatóak azáltal, hogy műszállal keverik a természetes anyagokat. (Gondoljunk csak a kólával lelocsolt gyapjúszőnyegre, ugye-ugye... Ja, bocs! Nektek nincs is ilyenetek.. De jó nektek!!!) Szóval, az egyik az anyagösszetétel, a másik a Martindale amiről már itt korábban, a "Hogyan válasszunk kanapét" posztban. EZ a szám az anyag kopásállóságát jelöli. Ez jó, ha legalább 60 000. Ha ezeket megnéztük, akkor már csak a színt és mintát kell kiválasztani. A szivacs kicsit több fejtörést okozott, de viszonylag ez is hamar megoldódott. A szivacsgyártók és forgalmazók oldalán általában ott van a leírás, hogy milyen megterhelésnek tehetőek ki az egyes típusok. Bevallom, ennél kicsit kényeztettem magam, és a kanapén eltöltött éjszakáim számai miatt a prémium kategóriából választottam. Itt csak meg kellett adnom a szivacs méreteit, és ezt méretre vágva csomagolták és küldték is. Ugyanitt új töltőanyagot is rendeltem a párnákba, mert az eredeti apró szivacstörmelék helyett kényelmesebb, szilikongólyókat szerettem volna.
Ezennel a technikai előkészületek megvoltak, ezután már csak a kanapé tároló részének (ágyneműtartós résznek) az átnézése volt hátra, ide ugyanis olyan dolgokat pakoltam, amiket hobbitevékenységem kiszolgálására megvásároltam, és majd későbbi felhasználásra szántam.
Szóval, ez volt a kanapé, amelyet a "nagy projektnek" vetettem alá:
Talán látszik a párnáin, vaskosak, merevek, nem voltak kényelmesek.
Két vendégnek szállást tudtam adni, jómagam is sokat aludtam rajta:
Az anyagot a Mabiától rendeltem, mntákat is kaptam előtte:
www.mabia.sk
A szivacs és a tömőanyag a Daferától van. (www.dafera.sk)
Már régebben elhatároztam, hogy amint kellő erőt és bátorságot összeszedek, valamit kezdek a kis sarokkanapéval. Mióta megvettem eltelt közel tíz év, és korábban nem is rendeltetésszerűen használtam, mivel csak átmenetileg javasolt rajta aludni (pár vendégéjszaka évente), bizony előfordult, hogy napokig-hetekig(!) azon aludtam. Nagyon sok órát eltöltöttem azzal, hogy kanapékat nézegettem a neten, vagy egész szobákat, berendezéseket, hogy mi illik ide, és hogyan lehetne nálam is kialakítani azt, ami már régóta a szívem vágya. Miután eldöntöttem, hogy újjávarázsolom, és teljes ráncfelvarrást viszek rajta végig, a kis mocsok azonnal el kezdett nyomni, bárhogyan feküdtem, fészkelődtem rajta, sehogyan sem volt kényelmes, pedig addig szuperül bekuckóztam rajta a tv elé...
Meg sem fordult a fejemben, hogy új kanapét vásároljak, ennek több oka is volt. Az enyémnek valójában sem szerkezetileg, sem a szövetében nem volt semmi hiba, - leszámítva egy kis körömlakk foltot egy amúgy sem látható helyen. Mérete is megfelelt, egy kisebb méretű nappaliban - egyébként nagyobbakban is - oda kell figyelni a tér adta lehetőségekre, és a szoba arányaihoz mérten kell választani a bútorokat. Ez azt jelenti, hogy ne úgy vásároljunk kanapét, hogy "na ez még befér, vegyük inkább a nagyobbat". E szempont tekintetében is tökéletes volt. Ami viszont zavart, az a következő volt: a párnái. Utáltam őket, és ha visszaemlékszem, már az elején ilyen vaskos, nagyon kövérre kitömött alakok voltak, amelyeket szépen ki lehetett szó szerint "pofozni", jó sokat ütögettem minden egyes alkalommal, ha szépen meg akartam őket igazítani. A másik dolog ami zavart,hogy egy helyen nagyon "ki volt ülve" és jól bele lehetett süppedni, mert a benne lévő szivacs elveszítette a rugalmasságát és a tömegét is.
Mit lehet ilyenkor tenni?
1. megoldás: új kanapét lehet venni.
2. megoldás: kezdeni kell valamit a régivel.
1. megoldás:
elvetettem, nem akartam eladni, megszeretném becsülni, nem akarom, hogy "ebekharmincadjára"jusson.
(feltennianetre, várniazérdeklődést, telefonálnak, kérdezgetnek, otthonlenni, várnihogyjönnekmegnézni, néznihogypróbálgatják, néznihogyráfekszenek(!), mutassaazágyneműtartórészét, felnyitnihogymegnézzék, mennyiértadja?, ennyiazára, ezsokennyiértveszekújat, jóvegyenújat, várnihogyújraeljönvalakimegnézni, havermennyitengedszafeléből, tetszikelviszi, hogyanviszikel, mikorviszikel, elvitték, újkanapétmenniválasztani, megszervezniaszállítását)
2. megoldás - kezdjünk valamit a régivel!
Ehhez az első dolgom az volt, hogy megérdeklődjem, hol találok ügyes kárpitost. Ez volt az egész projekt kulcsa! A kulcsember a kárpitos! Aki ismeri az ilyen munkákat, tudja milyen precizitást igényel. Nem szerettem volna ha hobbikárpitosként valaki nekiáll, mivel egy ilyen átalakítás nem két fillér, tutira kellett hogy menjek a szakember tekintetében. Ezt pedig azért, mert jómagam is képes vagyok nagyon sok energiát fektetni abba, hogy valami precízen legyen elkészítve. Ez egyrészt habitus, de nevelés kérdése is, (Zárójelbe: emlékszem amikor anyukámnak segítettem a kimosott törülközőket összehajtogatni, és miután összehajtogattam, az ÖSSZESET újrahajtogattatta velem, mert a sarkok nem értek pontosan a sarkokhoz! És én jógyerek lévén ezt nagyon türelmesen újra is hajtogattam! Azt hiszem itt indult el az, amit kedvesem, csak "melindás" dolgoknak nevez.)
A kárpitossal nagy szerencsém volt, ez annak is köszönhető, hogy régen, még a rendszerváltás előtt városunkban volt egy bútorgyár. Akkoriban a helyi szakközépiskolából rengeteg bútorasztalos és kárpitos került ki, és még ha úgyis gondolnánk, hogy mára ezek az emberek már "elvesztek", azért még 1-2 fellelhető kárpitoslélek van, és mondhatom, megtaláltam a(z) (egyik) legjobbat. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Ő az. Nagyon egyre járt az agyunk, és éreztem, hogy minden rendben lesz.
Az anyagválasztás: szövet, szivacs
Szövetválasztás szempontjából sem volt nehéz dolgom, mert a kárpitossal való találkozásomra már jó pár szövetmintára szert tettem. Ezeket egy cégtől rendeltem, a netes nézelődéseim során náluk találtam olyan minőségű és színű anyagokat amikben gondolkodtam. Írtam nekik, és megkérdeztem, nem küldenének mintát az általam választott színekből. Már másnap feladták, és elküldték szépen felcímkézve a szövetmintákat. Miután megkaptam őket, sokáig nézegettem, simogattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet majd nagyobb területen a kis darabka. Anyagválasztáskor az egyik dolog amire oda kell figyelni, az az anyag összetétele. Bármennyire is szeretem a természetes anyagokat, elkerülhetetlen, hogy műszál ne legyen benne. Erre azért is van szükség, mert az anyagok könnyebben tisztíthatóak azáltal, hogy műszállal keverik a természetes anyagokat. (Gondoljunk csak a kólával lelocsolt gyapjúszőnyegre, ugye-ugye... Ja, bocs! Nektek nincs is ilyenetek.. De jó nektek!!!) Szóval, az egyik az anyagösszetétel, a másik a Martindale amiről már itt korábban, a "Hogyan válasszunk kanapét" posztban. EZ a szám az anyag kopásállóságát jelöli. Ez jó, ha legalább 60 000. Ha ezeket megnéztük, akkor már csak a színt és mintát kell kiválasztani. A szivacs kicsit több fejtörést okozott, de viszonylag ez is hamar megoldódott. A szivacsgyártók és forgalmazók oldalán általában ott van a leírás, hogy milyen megterhelésnek tehetőek ki az egyes típusok. Bevallom, ennél kicsit kényeztettem magam, és a kanapén eltöltött éjszakáim számai miatt a prémium kategóriából választottam. Itt csak meg kellett adnom a szivacs méreteit, és ezt méretre vágva csomagolták és küldték is. Ugyanitt új töltőanyagot is rendeltem a párnákba, mert az eredeti apró szivacstörmelék helyett kényelmesebb, szilikongólyókat szerettem volna.
Ezennel a technikai előkészületek megvoltak, ezután már csak a kanapé tároló részének (ágyneműtartós résznek) az átnézése volt hátra, ide ugyanis olyan dolgokat pakoltam, amiket hobbitevékenységem kiszolgálására megvásároltam, és majd későbbi felhasználásra szántam.
Szóval, ez volt a kanapé, amelyet a "nagy projektnek" vetettem alá:
Talán látszik a párnáin, vaskosak, merevek, nem voltak kényelmesek.
Két vendégnek szállást tudtam adni, jómagam is sokat aludtam rajta:
Az anyagot a Mabiától rendeltem, mntákat is kaptam előtte:
www.mabia.sk
A szivacs és a tömőanyag a Daferától van. (www.dafera.sk)
Kanapé lebontva, anyagok bekészítve:
Folyt. köv. hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése